A 20. héten a terhességem feléhez érkeztem, ami azt jelenti, hogy már csak újabb 20 hét és végre a kezemben tarthatom elsőszülött fiamat.

De addig még sok vizsgálaton kell átesnem és ezt bizonyítandó, elérkezett  a második genetikai ultrahang ideje. Ez kevésbé volt olyan szórakoztató, mint az első, de nem kevésbé volt olyan fontos. 

Dr. Fekete Tibor ultrahang specialistánál jártunk, aki alaposan megvizsgálta a kis krumplinkat. Illetve igyekezett volna megvizsgálni, de Mimó vicces hangulatában volt és komplett üldözéses jelenet rendezett. A doki üldözte az ultrahang fejjel és próbálkozott elkapni, majd kimerevíteni a megfelelő képeket. Mimó pedig igyekezett keresztbe tenni neki és az utolsó pillanatokban jól elfordulni. Persze a doki győzött, de azt megállapítom, hogy a fiam már most egy kis troll  jó humorérzékkel rendelkezik.

A vizsgálat gyors volt és mindent tökéletesen rendben találtunk. Minden ujjacskája megvan (ezeket jómagam is megszámoltam biztos ami biztos alapon) és szépen hízik, jelenleg 409 g körül van. A méretét csak saccolni lehet, ugyanis teljes egészében már nem fér bele a képbe, de kb valahol 20 cm felett lehet.  

Fejvégű fekvésben van, ami azt jelenti, hogy fejjel lefelé növekszik a pocimban. Így könnyebben tudja rugdosni a gyomorszájam.
A kis koponyájának a haránt átmérője (a két halánték közti távolság) 50 mm és az átmérője hosszában pedig 60 mm. A koponya kerülete 174 mm.
A haskörfogata 159 mm.
A combcsont hossza 36 mm.
Ezek az adatok a korának megfelelőek, ami azt jelenti hogy abszolút szépen fejlődik.

Az agyszerkezete hibátlan, nyitott gerince tuti nincs, orrcsontja van. Megcsodáltuk a kis gyomrát és veséjét és ellenőriztük azt is, hogy zárt-e a hasfal és a rekesz. Szívének minden kamrája, pitvara és a keringése is rendben van.

Ezek az ultrahangok csodás élmények. Egyrészt nagyon megnyugtatóak, hogy a picuri egészséges, másrészt pedig minden egyes alkalommal, amikor újra látom, jobban kötődöm hozzá. Ezért úgy döntöttem, hogy nem érdekel mennyibe kerül, úgy a 25. hét tájékán baba-mozira fogok menni. Azért várok vele addig, hogy legyen még ideje formásodni.

Közben a család és a barátok egyre jobban bekapcsolódnak a babavárásba és osztoznak velem a kis új élet ünneplésének örömében.
Például, kaptam egy zsák téli kismamaruhát és egy hatalmas doboz nyári kismamaruhát is, amelyeknek tényleg nagyon örülök, mert ezek amúgy elég drágák. (Köszi Orsi, köszi Anna!)
Valamint kaptam még 2 óriási doboz cuki bébi ruhát is. Iszonyatosan, kimondhatatlanul édesek és nagyon-nagyon picikék és nagyon-nagyon oda vagyok értük. És a ruhákon kívül érkezett még egy csomó kütyü a pelustól kezdve a szoptatós párnán keresztül, a kiságy baldachinig bezárólag tényleg egy csomó minden.

Néha csak úgy előveszem és nézegetem őket, a ruhácskákba beleképzelem a kis Mimót vagy a hasamra fektetem a kis bodykat és hagyom hogy elöntsenek az érzelmek. Azt hiszem, szeretek terhes lenni.