Az életemet mindig igyekeztem sztoikus nyugalommal felütött humorral megélni. Na, ez totál megváltozott, mióta tudom, hogy anyuka leszek. Habár megfogadtam, hogy az égvilágon semmit, de semmit sem fogok változni és én aztán nem leszek ilyen béna nyafogós nő és a Strand fesztiválon egy vízálló szemceruzával a kilógó nagy hasamra rajzolt óriási smileyval fogok zúzni Cloud9+ra, be kell látnom, hogy van, amikor az élet közbe szól.

 És átdrótozza némely ponton a női agyat. Még az enyémet is. Ezeket a kritikus pontokat, amelyek korábban le voltak sajnálva most összeszedtem, hátha némelyiken más is átesett és küld majd nekem egy üzenetet, hogy nem kell megőrülni. A fennálló hátralévő idő alatt pedig fenntartom a jogot a lista bővítésére.

#  A  súly-para

     Ez az abszolút numero unó parám. Lényegét tekintve arról szól, hogy mennyit híztam, mennyit szabadna híznom és mit kéne tennem, hogy ne legyek túlsúlyos. A para természetét tekintve állandóan jelen van, kivéve, ha éppen valami édes, sós, finom, gusztusos étel közelében vagyok, vagy csak szimplán megérzem valaminek az illatát, mert akkor átmenetileg azonnal elmúlik. Az étel elfogyasztása után viszont egyből újra jelentkezik. 

     Sajnos úgy néz ki, tényleg többet híztam, mint amennyi a Nagy Teherbe Esés Szigorúan Betartandó Szabályai című törvénykönyvben meg van írva. Ehhez a méretszaporulathoz azért hozzátartozik, hogy a teherbe esés előtt nem sokkal leszoktam a dohányzásról (és nem, nem azért mert teherbe akartam esni, hanem kizárólag magam miatt) aminek következtében az a szokásos 55 kilóm szépen annak rendje és módja szerint felkúszott 58-ra. Aztán az idő előrehaladtával hipp-hopp felszalad +2 kg és jelenleg 16 hetesen 64 kg-nál tartok. Ez barátok közt is plusz 6 kilót jelent, ami nem kevés és hát izé, baromira nem úgy néz ki a dolog, mint ami meg fog állni. Ha ez továbbra is így folytatódik, akkor igazi anyabálna leszek. Szeretném megjegyezni, hogy a terhesség ezen részét nehezen élem meg, borzalmas élmény. Sosem volt gondom a kilóimmal, nyugodtan ehettem amit akartam és vékony maradtam. A Beach-body nálam úgy készült, hogy kevesebb csokit ettem és eljártam kocogni. Most pedig kifejezetten nehéz szembesülni minden egyes reggel azzal a ténnyel, hogy egyre nagyobb és nagyobb leszek.

     Amikor végre megérkezett a nyár, és berobbantak a 25 fokok, előkerestem a szekrény rejtett zugaiból a kis rövidnadrágjaimat. Egymás után próbáltam fel őket és egyik sem jött fel rám. Egybe nagy nehezen belepréseltem magam, de begombolni már képtelenség volt.  Rám tört a pánik, hogy te jó ég, kihíztam a ruháimat és nem tudok mit felvenni. Egy darabig csak álltam teljesen tanácstalanul, ostobán bambulva a szekrénybe, majd sírva-hüppögve kerestem valami szoknya-félét átmeneti megoldásként. Mikor meguntam a bömbölést, fogtam magam és a leghatásosabb terápiát alkalmaztam, elindultam vásárolni. Mert olyan még nem volt, hogy egy új ruha, cipő vagy bizsu fel ne dobta volna a hangulatom kicsit. De most ez sem segített. Mert az egy dolog, hogy minimum 2 féle méretet viszek be a próbafülkébe minden darabból, mert fogalmam sincs, hogy most akkor mi a méretem, de hogy mind borzalmasan áll rajtam, az már egyenesen kétségbeejtő. Egymás után próbálom fel és veszem le a ruhákat.

     Egyet végül találtam, a NewYorker-ben. Árban okés volt, a minta nem annyira nyerő, de végül ráfanyalodtam. Most éjjel-nappal ez van rajtam. Minden boltot áttúrtam, hogy kicsit átalakítsam a ruhatáram, de hiába akartam, egyszerűen nem tudtam elkölteni a pénzemet. (szeretném jelezni, hogy piaci rést találtam, valaki tervezzen-varrjon ruhákat még nem annyira terhes kismamáknak is, meg fog gazdagodni, azt garantálom- a szerk.) A H&M kismama részlegén is jártam, de azok a ruhák egyrészt kifejezetten rondák. másrészt pedig ezek is a már nagyon terheseknek készültek, hozzáteszem kicsit túlárazva. De akkor most honnan szerezzek magamnak ruhákat az új, kibővített kiadású alakomra?

     Arra már gondolni sem akarok, hogy úgy egyáltalán milyen fürdőruhát fogok felvenni. Mert a kis cuki pink tangás bikinim már nem olyan kis cuki rajtam. 

     Szóval abban a pompás helyzetben vagyok, hogy az már látszik, hogy híztam, de az még nem, hogy miért. Valószínűleg ez lesz a legrosszabb időszak.

 # pocak-para

     Ez a para természetét tekintve akkor üti fel a kis fejét, amikor meglátom a tükörben magam. Arról szól, hogy vajon az én pocak méretem túl nagy, átlagos, normális-e más ilyen idős kismamákéhoz képest.

Hiába bújom a netet és keresem a „pocakfotókat”, (merthogy mint kiderült ez egy külön műfaj, a selfie egyik altípusa) én nem találok egzakt választ arra, hogy az enyém normális méretű-e.

     Amilyen képeket láttam, azok mind ilyen picik. Alig, sőt egyáltalán nem látszik rajtuk, hogy azok 4 hónapos terhes pocak-fotók. Én viszont, már látványosabb pocakkal rendelkezem. Most ez akkor vagy azért lehet, mert én egy óriás-gyermek anyja vagyok (és a pocak-para máris átcsap szülés-parába vagy csak szimplán kövér vagyok és akkor az elsőszámú túlsúly-para kerül előtérbe). A dolgon az sem segít, hogy már most mindenki megállapítja, hogy én az az óriás hasú anyuka leszek.

# tilos vagy nem terhesség alatt-para

Ez itt olyan hétköznapi kérdések parája, amik teherbeesés előtt eszembe sem jutottak, mert nagy ívből leszarta tettem rájuk. Most viszont a legártatlanabbnak tűnő dolog is halálos veszélyt jelenthet. A net tele van jobbnál jobb tanácsokkal, figyelmeztetésekkel, ajánlásokkal. Ezeket természetesen mind egytől egyig orvosok írták és tökéletesen ellentmondanak egymásnak.

• Ihatok kávét? Ha a kávé nem túl egészséges akkor a tea az miért lenne jobb? - Ez az első kardinális kérdésem. Van, ahol azt tanácsolják persze semmi gond, csak most igyál kevesebbet. Ám van, ahol azt írják, hogy a kávéfogyasztás korrelál az újszülött kis testsúlyával.
• Rosszat teszek, ha májat eszek? - Mert van, ahol megemlítik, hogy a sok A vitamin a magzat látására kártékony hatással van.
• A tonhalmáj tényleg tilos? - Na, ezzel nem tudtam mit kezdeni, magyarázat nincs, csak hogy szigorúan tilos. Még jó, hogy az első trimeszterben én nagy előszeretettel fogyasztottam a tonhalmájat.
• A háztáji tojást meddig kell mosnom, amíg biztos nem lesz szalmonellás? 
• Ehetek bárhol gyrost? Na és a kínaikat bekockáztassam?
• Maradjak a cukor mellett és dobjam ki az édesítőszereket? Vagy legyen inkább a méz?
• Mi a fene értelme van egy szülési tervnek? Fájni fog szülés? Sokáig fog tartani? A párom vajon benn lesz velem? Vagy jobb lenne egyedül csinálni? Muszáj gátat metszeni? Jobb-e a gátmetszés? És ha repedni fog? Na és a fájdalomcsillapítók? Az a jobb, ha mindent érzel és tudod mikor kell tolni, vagy ha nem érzel semmit?
• Hogyan takarítsak, hogy ne szívjam be a vegyszergőzt és ne szívódjon be a sok kemikália a bőrömön keresztül.
• Most sportoljak, vagy ne sportoljak? A futás jó vagy a futás rossz?  - mert van, ahol azt írják az nagyon jó, csak ne menjen 140 fölé a pulzusod. De van, ahol azt írják rossz, mert a rázkódással járó sportok veszélyesek lehetnek. Egyébként megpróbáltam futni, hát már egy gyors tempójú sétánál is 150-re felszökik a pulzusszámom. És állítólag, ha te már kapkodod a levegőt, akkor a baba már alig kap levegőt. Klassz mi?
• Az úszás jó vagy az úszás rossz?
• Elmerjek menni egy biciklitúrára a Balcsi körül?  
• Be merjek feküdni a szoláriumba? - Csak mert azt is írják, hogy az gond, ha túlmelegszik a pocak. Állítólag réges-régen házi praktika volt magzatelhajtásra, hogy forró fürdőt vettek a megesett asszonyok. Most én vajon a második trimeszteremben merjek ülőfürdőt venni?
• Egészséges lesz a baba? Csináltam már valamit, amivel tudtomon kívül baj okoztam?
• Mivel már elveszítettem az alakomat Tomti meg fog csalni, mert nem fogok tetszeni neki?

# harag-para

     Ez a para természetét tekintve nincsen állandóan jelen, váratlanul bukkan fel és amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan múlik is. Fontosnak tartom kiemeli, hogy általában minden ok és előjel nélkül jelentkezik.

Ez nagyjából annyit tesz, hogy a hirtelen haragot új szintekre sikerül emelnem. Mesteri fogásokkal csiszolgatom, hogy a hirtelen harag tökéletes offenzívát jelentsen minden élővel és élettelennel szemben. 
Tomti szinte emberfeletti türelemmel tűri a dührohamaimat, le a kalappal előtte.

     Csak egy kis rövid anekdotával szeretném érzékeltetni, mennyire is súlyos a helyzet. 
Minden este közösen zuhanyozunk (mert a fürdés ugye kihozná a tilos vagy nem terhesség alatt - parámat). Ez egy bevett szokásunk, hozzá tartozik a kapcsolatunkhoz. (Habár egyre szégyenlősebben szállok be mellé a sonkáim miatt).  A külön tisztálkodást már el se tudnám képzelni, valószínűleg sokat veszítene az élvezeti értékéből a folyamat. És amúgy pedig igencsak szórakoztató az állandó harc a meleg vízért.

Visszatérve a lényegre, legutóbb el akartam neki mesélni, hogy mire készüljön, milyen feladatai lesznek majd a szülőszobában vajúdás és szülés közben, (Merthogy a védőnő adott egy kis felkészítő könyvecskét, amit olvasgatva majd összeszartam magam a félelemtől nagyon hasznos és részletes leírást találtam a szülés fázisairól és folyamatáról) amikor a fájdalomtól torzul a beszédképességem vagy elájulok és izzadok, mint egy csataló.  Ő pedig szemtelenül közbe mert szólni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez velem is így lesz.

Erre én olyan haragra gerjedtem, hogy miért, mit gondol, mosolyogva fogok szülni? És különben is, nem veszi észre milyen fontos dolgokról beszélek neki? Hogy gondolja, hogy le akar keverni. Sértődötten szálltam ki a víz alól és ott is hagytam. Még sírva is fakadtam, hogy milyen szemét ez a Tomti. De nem baj, akkor majd végigcsinálom a vajúdást meg a szülést teljesen egyedül. Én a hős anya!  

     Aztán körülbelül 20 perc után az ágyban fekve megkérdeztem tőle, hogy miért nem hagyta, hogy elmondjam, amit szeretnék. Ő abszolút nyugodt hangon közölte, hogy de hát ő hagyta. Több se kellett, újra lecsaptam, hogy márpedig ez nem igaz és jobban teszi, ha a jövőben változtat ezen a viselkedésen. Ő újra nyugodt hangon közölte, hogy ha a jövőben ilyen esetleg újra előfordul, akkor inkább elviszi sétálni a kutyát. Nekem se kellett ám több, vércse hangon vontam kérdőre, hogy "mi az, hogy inkább kiviszed a kutyát?"  De aztán hangos röhögésbe fulladt az egész, mert nekünk nincs is kutyánk.

# sírás - para

     Ezt a legnehezebb elmagyarázni. Mert bármitől elpityereghetem magam. De a bármi alatt itt tényleg a bármit értem. Legyen az akár a Pick reklám (mikor a kis szöszi kisfiú elcsukló hangon mondja, hogy köszi anyu, hogy ilyen fincsi reggelit csinálsz) vagy egy "zs" kategóriás háborús film, ahol a statiszták kasztrált hangon sikítanak, miközben a gonosz nácik halomba lövik őket egy a tárból soha ki nem fogyó gépfegyverrel.