Tulajdonképp semmit sem írtam a második trimeszterem alatt. És nem is akartam. Nem én! És erre több okom is volt. 

Közülük az egyik, hogy több könyvet, köztük az új Harry Potter-t és a World War Z-t is el kellett olvasnom. Azonban a legfőbb ok, hogy egyszerűen nem érdekelt a blog.

Tudniillik én még életemben nem voltam ennyire kiegyensúlyozott, boldog és pozitív, mint ebben a néhány hétben.
Egyszerűen minden rendben volt még akkor is, ha valójában nem. Eltűnt minden öngyötrő gondolat és mindenféle kétely. Nem érdekelt semmilyen társadalmi nyomás, az épp előttem tornyosuló akadályok látványa vagy a jövőben rám nehezedő feladatok súlya sem.
Kizárólag a woodstocki fesztivál "peace and love and unity" életérzése és a mámorító „engem ugyan nem érdekel én bizony leszarom” attitűd volt rám jellemző.
A negatív gondolatok messziről elkerültek és a világ egy úgy volt jó és tökéletes hely számomra, ahogy volt.
Szóval bátran kijelentem, a terhesség második trimesztere nem más, mint egy hatalmas rózsaszín vattacukor, aminek a közepében a kismama idült mosollyal az ábrázatán ücsöröghet. Amen!

Azonban idővel bekopogott a harmadik trimeszter és vijjogó dögkeselyűként ült meg a vállamon, hogy kíváncsi kopasz nyakát nyújtogatva mindenbe beleüthesse döghústépő csőrét, elrontva ezzel a fene nagy harmóniát.
Na persze nem teljesen, de nem lehet nem észrevenni, hogy újra megjelentek a hangulatingadozások, a váratlan és ok nélküli sírva fakadások meg persze a valós indokok nélküli hirtelen kitörő harag hullámok.
A test változásainak sokkoló hatásairól már nem is beszélve.
Merthogy az egy dolog, hogy a hasamtól már nem látom a bikinivonalam és az epilálása lassan ünnep vasárnapi tevékenységgé változik valamint, hogy a lehajolás is egy külön attrakcióvá válik, de  a 30 éves testem mostanában olyan dolgokat produkál, amelyekre kicsit sem számítottam.

Többek között ilyen például, az indokolatlan légszomj. Amikor csak ücsörögsz és azon kapod magad, hogy úgy veszed a levegőt, mintha legalábbis most kocogtál volna. Ezt, mint kiderítettem annak köszönheti az ember lánya, hogy méhe a gyermekével együtt növekszik és bizony egy méret után már nyomja a belső szerveket, amik közül a tüdő sem kivétel.

Boldog második trimeszter viszlát, légzési kényelmetlenségek és barátai helló!
Hasonló okoknál fogva, újra megjelent egy rég ismert jóbarát, a gyomorégés. Csakhogy most már intenzívebben, hogy az egész nyelőcsöved lángolhasson.
További különlegesség, hogy megtanulsz lassítani. Na nem, nem spirituálisan vagy mentálisan, hanem nagyon is konkrétan, fizikailag. És nem azért, mert a jóga és a természetközeli élet odaadó híve lettél, hanem mert az anyatested rákényszerít. Egyszerűen fizikailag válik képtelenséggé a gyors gyaloglás. Ehhez azért hozzá kell szokni. Tudomásul kellett vennem nekem is, hogy már nem fogok futni a busz után, nem gyalogolok felfelé a mozgólépcsőn és a séta tempóm lecsökkent arra szintre, amit embertársaim joggal ítélhetnek idegesítően lassúnak.  

Na de, a kedvencem azért mégiscsak a kolosztrum!  
Őszintén szólva én erre nem voltam felkészülve.
Történt ugyanis, hogy egyik este lefekvés után még olvasgattam kicsit. Az oldalamra fordulva (mert a hason alvás már rég nem opció) a világ legjobb találmányával a kezemben, a világítós e-book olvasómmal. Éppen belemerültem a főhősök kalandjaiba, mikor egyszer csak érzem, valami végigcsorog a felkaromon. Le is pillantottam rögtön hogy hát ez meg mi a tököm és látom, hogy egy cseppecske éppen gördül lefelé a bőrömön. Egy pillanatra szent meggyőződésem volt, hogy biztosan annyira belefeledkeztem az olvasásba, hogy egy debil módjára, tuti nyitva felejtettem a számat és közben kicsordult a nyálam. De aztán kiderült, hogy nem, ez bizony egy új és ezután már nálam is gyakori jelenség, az előtej volt.  

Summa summarum, éppen hogy csak átléptem a harmadik trimeszter határát máris újabb tapasztalatokat gyűjthettem biológiából.

Közben az újabb vizsgálatok következtek. A vérképem és a TSH-m nagyszerű lett és a cukorterheléses vizsgálat eredményei is rendben voltak. Apropó, cukorterheléses vizsgálat. Egyáltalán nem értettem a sok sápítozó és nyafogó kismamát. A szőlőcukrot feloldották 2 dl vízben, amit minden gond nélkül meg lehetett inni.
A friss eredményekkel pedig újabb ultrahangra mentünk Tomtival a szülész-nőgyógyászomhoz. Elégedett volt ő is az eredményekkel, azonban nagyra nyílt a szeme és az enyém is, mikor kiderült, hogy a biometriai adatok alapján a kis krumplink már nem is olyan pici. Sőt!

Ekkor voltam a 27. terhességi hét végén. A kisfiam pedig a méretei alapján inkább egy 28 hetes és 4 napos magzatnak felelt meg. 

• A becsült súlya 1180 g volt és a terhesség végét nov. 13-ra állapították meg, az eredeti nov. 26 helyett.
• A kis koponyája halántéktól halántékig  7,37 cm ami egy 29 és 4 napos magzat méreteinek felel meg. Átmérője hosszában 9,14 cm. A koponya kerülete  pedig 26,08 cm. 
  Hát, Istenem mit is mondhatnék. Nagy a feje a gyereknek ez tisztán látszik.
• A kis mellkasának az átmérője 7,31 cm,  a pocakjának a körfogata pedig 24,48 cm.
• A kis combcsont mérete kemény 5 cm.

Mit jelent ez? Hogy hiába nem vagyok terhességi cukros, mégis oda kell figyelnem a szénhidrát bevitelemre, ha csak nem akarok 4 kg-s bébit szülni (márpedig esküszöm nem akarok), mert a dokimat idézve, a "baba nő mint a gép".

Harmadik trimeszter!
Még csak most kezdődtél, de érzem hosszú lesz ez a utolsó három hónap.