A minap történt, hogy telefonon keresztül sikerült összevesznünk Tomtival.

Az apropó a „miért így és miért nem máshogy” című sztori volt, amit rendhagyó módon, nem én kezdeményeztem. De sikerült annyira felhúznom magam, hogy a kicsi is kikelt magából, pattogni kezdett a pocimban.
Merthogy, hahó! Nagy hír!

Elkezdtem érezni a mozdulatait! Nagyon gyengéd még, de már határozottan összekeverhetetlen érzés. Olyan, mintha apró szappanbuborékok pukkannának ki a hasamban. Nagyon vicces, alig várom már, hogy a külvilág is érezhesse milyen kis eleven. Szóval, Mimó megérezhette a megugró adrenalin szintemet és ettől az adrenalin fröccstől egészen bepörgött.

Azt hiszem egyáltalán nem baj, ha veszekednek a párok. Mi is szoktunk. Az már sokkal inkább aggasztó, ha nem veszekednek. Az valószínűleg annak a jele, hogy valaki mindig alárendelődik a másiknak, nem áll ki a saját érdekei mellett és elnyomásban él. Esetleg besöpörnek mindent a szőnyeg alá. Különben is, veszekedések és súrlódások nélkül nincs lehetőség arra, hogy a párok tanulhassák egymást, jobban egymáshoz csiszolódhassanak. Mi is, minden veszekedésünk után (és volt már néhány, ami valóban komoly volt) erősebbnek érezzük a kapcsolatunkat. Ezek a veszekedések nemhogy rombolnának, de egyenesen építenek, még ha ez első hallásra paradoxonnak tűnik is. Mindegyik vita, egy-egy újabb sikerélményt jelent, egy újabb akadályt, amit közösen meg tudtunk oldani.

Azonban vannak íratlan szabályaink. Ezeket sohasem fektettük le, sohasem mondtuk ki, mégis így működünk és a saját bőrünkön tapasztaltuk ki őket.

1. Sosem alázhatod / sértheted / gúnyolhatod / kicsinyelheted a másikat vagy a problémáját. Aki ilyen eszközökhöz folyamodik, az nem veszekedik, hanem manipulál. Egy manipulátor pedig nagyon gáz arc. Nekem nem lenne hozzá türelmem, azonnal kigyomlálnám az életemből. Tomti is kapásból kiszúrja a próbálkozást, ő legalább annyira utálja ezt, mint én.
2. Sosem szabad elfelejteni, hogy azért mert most vadul és mindent elsöprően haragszol, attól még nagyon szereted a másikat és ebbe a haragba még ha adott pillanatban őszinte is, nem szabad beleélned magad. Nem érdemes ezt az érzést táplálni vagy dédelgetni.
3. El kell kerülni az állóháborút!. Ha lehetséges ne ásd bele magad a sértődöttség lövészárkaiba, mert nagyon nehéz onnan kikecmeregni.
4. A végén ki kell békülni. Van, hogy nem érdemes azonnal béküléssel próbálkozni. Van az úgy, hogy hagyni kell egy kis időt a másiknak. Türelmesen várni mire megnyugszik és újra tisztán tud gondolkodni. 

Na de mi van akkor, ha már megtörtént a baj és már azon kapjuk magunkat, hogy marjuk egymást?

Mostanában, úgy 20! hete folyamatosan néha előfordul, hogy olykor dühöngő őrült ingerlékenyebb vagyok, mint ahogy az sok esetben indokolt lenne. Na, persze nem azt akarom mondani, hogy igazi Drama Queen lettem, de azt el kell ismernem, hogy sokkal, de sokkal könnyebben kapcsolok bitch mode-ra. Akár teljesen jelentéktelen, irracionális, sőt olykor pusztán feltételezett dolgok miatt is képes vagyok kikelni magamból. Tomti most is derekasan állja a sarat, abszolút példaszerűen viselkedik. Nem hunyászkodik meg az épp aktuális dilim előtt, de nem is szítja a tüzet. Kifejezetten türelmes, már az emberi tűréshatáron belül. Azért, ha nagyon rajta vagyok, és jó napom van, simán elintézem, hogy hipp-hopp kikészüljön. A rekord eddig 2 mondat volt. Általában azonban, ha sikeresen felismeri, hogy az őrjöngés csak hiszti, egyszerűen ignorál. Ilyenkor még egy kicsit próbálkozom, de mikor rájövök, hogy akárhogyan is igyekszem, nem találok raja fogást, a piszkálódást-kötözködést abbahagyom. A vita színtere ilyenkor áthelyeződik a belső világomba, monológokban kezdek el gondolkodni és igyekszem kiértékelni, hogy most akkor igazam van, vagy csak már megint a hormonok.

Ezek a viták gyors lefolyásúak, viszont annál hevesebbek. Nagy csinnadrattával érkeznek és miután kitomboltam magam hamar túl is vagyok rajtuk. Viszont, ha Tomti nincs a toppon, akkor kezdődik a parádé.
Már a 20. hétben vagyok, ennyi idő alatt új, innovatív katasztrófa elhárító és békülési stratégiákat dolgoztunk ki. Ezek egytől egyig speciális módszerek, amelyek oda-vissza működnek közöttünk.
Mielőtt sorra veszem a technikákat, azért meg kell említeni az instant, rapid megoldásokat is. Tomtinál beválik az étel, ital felkínálása, a körömvágó kisolló felkínálása (ezt ne kérdezzétek, a körömvágás megnyugtatja) és ha elkezdek lukat beszélni a hasába valami teljesen semleges és különösebb koncentrációt nem igénylő témáról.

1. Humor

Korábban minden veszekedést halálosan komolyan vettünk. Vérre menő, ádáz csatákat vívtunk egymással, ahol nem volt kegyelem. Valaki mindig sérült, valaki mindig győzött. Ma már nem megyünk el eddig a pontig és ehhez nem kevés humorérzékre kellett szert tennünk. Nem csak a humor generálására, de a befogadására is érzékenyek lettünk. Ha az ember sík ideg, nehéz megütni azt az ingerküszöböt, amivel kibillenthető a másik fél a nem kívánatos mentális állapotból. Megtanultuk, hogy hol vannak a másik határai és még mielőtt átlépnénk a demarkációs vonalakat, vissza tudjuk fordítani a folyamatot. A nagy veszekedésekből így vagy egy nagy nevetés lesz vagy humorosan tálaljuk a problémánkat vádaskodás és sértegetés helyett. Ezzel a módszerrel egy félig vicces ám félig mégis komoly párbeszéd alakul ki.

2. Hízelgés

Na, ez nálunk nem működik. Mindketten „ragadozó” típusúak vagyunk. Amint megérezzük a másik gyengeségét, a vérszagot, csak még agresszívebbé válunk. A hízelgés a behódolással egyenértékű, nálunk teljességgel alkalmatlan módszer problémamegoldásra.

3. Ignorálás

Ehhez különösen eltökéltnek kell lenni. Akkor ajánlott, ha épp valamilyen oknál fogva buddhista nyugalom, de minimum épp a zen megvilágosodás harmóniája szállta meg valamelyikünket, mert mikor a provokátor általában én észreveszi, hogy a kívánt hatást nem éri el és a célszemély általában Tomti még mindig tök nyugodt, azonnal bekapcsolja a tartalék energiákat. Na, ez az a pillanat, ahol mentálisan erősnek kell maradni és a provokátornak való ellenállást egy azonnali ászana felvételével valamint jógalégzéssel kell támogatni. Az ellenállás legelemibb pontja az, hogy nem szabad engedni, hogy érzelmileg is belerángassanak a problémás szituációba. Ennek Tomti nagymestere. Szerepcsere esetén gond van, nekem ezt a technikát még gyakorolnom kell. El kéne kezdeni a kismama jógát.

4. Ölelés

Azonnali gyógyír, de nem minden esetben alkalmas a fogadására a másik. Kifejlett érzék kell az időzítéséhez, ugyanis ha a másik az idegroham közepén tart, akkor veszélyes is lehet. Két kitörés közti csendben viszont életmentő.

5. Önuralom

Sokáig tartott, de azt hiszem sikerült némi önuralomra szert tennem, ami azt jelenti, hogy sikerült leszoknom a dobálózásról. Korábban egy-egy nézeteltérésre indokot adó napirendi pont megvitatása esetén, ha a racionális érvekből már kifogytam, esetleg sosem rendelkeztem velük elő-előfordult, hogy fizikai síkon vezettem le a feszültséget. Ilyenkor zoknival, párnával vagy lencsefőzelékkel hajigáltam meg a vitapartnert, hogy az igazamat nyomatékosítsam. Majd megsértődtem, némasági fogadalmat tettem és önkéntes száműzetésbe vonultam, ahol is általában olvasást színleltem, hogy a béketárgyalásokig demonstráljam, nekem most mennyire nagyon rossz. És mennyire tragikus az élet.
Ez sem működik.

6. Bocsánatkérés

Ez mind közül a legnehezebb és a legcélravezetőbb. Akármilyen hülyeség is, de beismerni egy hosszú és fejben meglehetősen kimerítő vita után a tévedést marha nehéz. Kimondani, hogy igazad van, bocs, rosszul tettem/csináltam, elrontottam és mindezt ráadásul úgy, hogy nem kezdesz el instant kifogásokat és mentegetőzéseket gyártani, emberpróbáló feladat
Mindkettőnknek lelkierőre van szükségünk hozzá. Mindketten meg tudunk zuhanni tőle, mikor észrevesszük, hogy tévedés volt, mikor azt hittük nekünk volt igazunk és közben pedig a mi készülékünkben volt a hiba. Ilyenkor nekem például fontos, hogy a másik biztosítson a továbbra is fennálló szeretetéről, és hogy megbocsátott és hogy nem haragszik.
Továbbá fontos az is, hogy ez az egész ne csapjon át kínos nyáladzásba vagy vége hosszig tartó lelkizésbe. Nincs annál undorítóbb, mint mikor valaki megrészegül, hogy neki igaza van és ezen felbuzdulva fennkölt tanításokba kezd, arról, hogy mi a jó-rossz és hogy egyáltalán hogyan kell élni. Fázom tőle, mikor valaki erkölcsi piedesztálra állítja magát és a szülő én-be helyezkedve nekiáll oktatni, miközben torzul a feje a kéjtől és önnönmaga dicsőítésétől, hogy most akkor ő végre valaki lehet.
Ami még nagyon idegesítő tud lenni, ha egy vita lezárása szenvelgésbe csap át. A "gyere, beszéljük meg miért viselkedtél így", "mondd el mit érzel, én pedig megfejtem miért" és társai pedig a szadista hajlamok megdönthetetlen bizonyítékául szolgálnak. A pszichoanalízist hagyjuk már Freud-ra.  
Mások lelki világában turkálni és vájkálni egyszerűen visszataszító dolog, szerintem még akkor is, ha anya-gyermek kapcsolatról van szó. (Kösz anyu, hogy te nem vagy ilyen!)
Mi szerencsére ezeket hanyagoljuk. A békülési folyamat nem jár járulékos veszteségekkel, nem szadizzuk tovább a másikat és azonnal túl is lendülünk dolgon. Nem rugózunk még rajta egy csomó ideig feleslegesen. Persze, ha valaki el akarja mondani a magáét van rá fórum, de nem erőltetjük ezt egymás közt. Egy puszi, ölelés, seggre pacsi vagy poén és újra helyére billen a világrend.

7. Technikai szünet

Amikor nagyon csúnya és elhúzódó a veszekedés és nagyon mérgesek/ zaklatottak vagyunk. Amikor megviselt érzelmileg mindkettőnket, akkor sem felejtjük el, hogy szeretjük a másikat. Ilyenkor van, hogy technikai szüntet tartunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lefekvéskor nem tudunk elaludni összebújás nélkül. Akár mekkora is a harag, az összebújás idejére szünetet tartunk, max majd reggel folytatjuk a parádézást ott, ahol lefekvés előtt abba hagytuk. Persze kevésbé szenvedélyesen a külvilág számára láthatatlanul.

8. Titkos fegyver

De, ha minden kötél szakad és tényleg nagy a baj, az én titkos fegyverem a Dörmi Kismackó.
Csak nagyon különleges helyzetekben vetem be, ezzel is őrizve az ütőerejét.
Ilyenkor veszek Dörmi Kismackót, Tomti elé állok, átadom bűnbánó képpel és közlöm vele, hogy ez egy bocs. Erre mindig megenyhül, és mire megeszi a kismackót, addigra el is felejti a haragját.
Mindenkinek kell egy ultimate weapon, hasonló esetekre.