Tisztába teszem a virágokat
Már egy ideje csend van a blogon, amit most egy nagyon kedves anyuka történetével török meg.
Fogadjátok szeretettel Virginia virágait.
Amikor kiderült, hogy babát várunk, volt egy elképzelés a fejemben, hogy milyen is lesz ez az anyaság és nyugodt szívvel gondoltam bele, hogy ez nekem menni fog. Anyukám pedzegette, hogy majd vesz ki szabit, hogy minél többet tudjon segíteni, mire én mindig azt válaszoltam, hogy ezért nem kell szabadnapot kivennie. Elég, ha majd néha átjön, ha épp ráér. Hát azóta kiderült, hogy nincs az a szabadnap mennyiség, ami elég lenne ilyenkor.
Aztán megérkezett Ő, az életünk értelme, a mindenünk, a szemünk fénye és egyben az új főnökünk is. Jövetele a legcsodálatosabb dolog az életemben, de tény, hogy teljesen átírta az összes képzetemet az anyaságról, melyet valaha is megálmodtam.
Már a kórházban kiderült, hogy hasfájós a kisbabánk, így sejtettem, hogy nem lesz egyszerű dolgom, de ami ezután következett, az valóban kemény időszak volt.
A pillanat, amikor rájössz, hogy nincs az a gyógyszer, ami enyhítene a fájdalmán és valójában semmi sem segít a hasfájáson, csak az idő, vagyis várni kell, míg egyszer csak elmúlik, na az, igazán embert próbáló.
Valójában az idő elviselése az, ami igazából anyává tesz.
Mert az tanít meg a türelemre és a pillanat megélésére. Kezdetben várod, hogy elteljen az idő, mikor látod, hogy fáj neki. De mikor észreveszed, hogy megismer és örül neked vagy amikor először rád mosolyog, akkor azt kívánod, bárcsak ez a perc örökké tartana. Ilyenkor nem érdekel, hogy fáradt vagy és kimerült, csak a vele töltött pillanat számít.
Akkor jöttem rá, hogy mennyire fáradt vagyok a nemalvástól, amikor a férjem közölte, hogy kezdenek rohadni a virágok a lakásban, mire én zombi fejjel azt válaszoltam neki: jó, akkor mindjárt tisztába teszem őket. A férjem erre csak annyit kérdezett: miért, bekakiltak?
Hát igen, az anyasággal megismerünk egy olyan fáradsági szintet, amiről addig nem is tudtuk, hogy létezik. De ezzel együtt felfedezel egy olyan szerelmet is, ami tényleg egy életre szól, és napról napra csak erősebb lesz, és hihetetlenül boldoggá tesz majd.
(Gucsi-Villám Virginia, egy 4 hónapos kislány anyukája)
