Ez most hosszú és unalmas lesz. Leendő anyáknak tanulságos, gyakorlott anyukáknak pedig retrospektív poszt arról, hogy az orvostudomány egyszer a tiszta öröm forrása, máskor pedig porrá zúzza a lelkedet és macskaalomnak használja. 

Eljött az első nőgyógyászati vizsgálat ideje. Dokit és vele együtt kórházat kell választani. Nekem lövésem nem volt arról, hogy melyik kórház a jó, melyikről terjengenek rémhírek, hol császároznak gondolkozás nélkül. Egyáltalán melyik orvos vagy melyik kórház lehet jobb a másiknál. 

     Tanácstalanságomban az egyik barátnőmhöz fordultam, aki a babaprojektnek már majdnem a finisében volt. Ő körbejárta ezeket a kérdéseket és szívesen osztotta meg velem a tapasztalatait.
Ő ajánlotta az Uzsoki Utcai kórházat. 
Nagyon dicsérte, hogy nagyon "baba- és anyabarát" szellemben végzik a munkájukat. Engem azzal győzött meg, hogy szülés után nem tépik ki az anyuka kezéből a babáját, hanem hagynak nekik intim pillanatokat és az apukának is! az ismerkedésre.

Megadta a szülész-nőgyógyásza elérhetőségeit is és így jutottam el dr. Bőze Tamáshoz. Ez a barátnőm biztosított róla, hogy hozzáértő és akkurátus a doki. Felkészített, számoljak vele, hogy nagyon kedves ember, de az első pár találkozáskor kicsit távolságtartó lesz. Engem ez őszintén szólva a legkevésbé sem érdekelt. Nem azért fizetek majd neki, hogy jópofizzon, hanem hogy kövesse figyelemmel a kis alien baba fejlődését és szúrja ki azonnal, ha valami nem stimmel. 
Amúgy meg, ha a barátnőmnek jó, akkor jó nekem is, mert ő tipikusan az a csajszi, aki nem éri ám be csak úgy akármivel és igaza is van!

     Fel is hívtam a magánrendelőt, hogy "Izé, helló, asszem terhes vagyok, most ilyenkor mit is kell csinálni?" 
Az asszisztens nagyon kedvesen felvilágosított, hogy ha szülni szeretnék, akkor a doktor úr szeptemberre már tele van. Gyorsan mondtam is, hogy én ugyan szeretnék szülni, de a netes kalkulátorok szerint, majd csak november végén. Ezzel meg is békült és megkaptam az első időpontomat a várandósságom 9. hétre.

     Tovább a dolog nem is foglalkoztatott. Vettem magamnak Femibion 800-at, mert ez egy nagyon jó magzatvédő vitamin ( Állítólag. Én meg elhiszem.), amit egészségpénztárra naná, hogy nem lehet elszámolni, de természetesen nem ezen fogok spórolni. 
További erőfeszítésem, hogy megpróbáltam leszokni a kávéról. A neten olvastam, hogy norvég orvosok megfigyelésekkel alátámasztották a kis születési súly és a kávéfogyasztás közti korrelációt. Két hét álomkór után úgy döntöttem, ez baromság. Ezért a koffeines kávé maradt, csak sokkal kevesebb mennyiségben (napi maximumot határoztam meg, 1-1,5 csészét sok-sok tejjel). A kávé addikcióm súlyosabb, mint gondoltam.

     A közérzetem remek volt, a nagyon szerencsések közé tartoztam, mert semmilyen rosszullét vagy hányinger nem dúlta fel a napjaimat. Na jó, Tomti mellett az anyósülésen azért néhányszor le kellett engedni az ablakot. Nem mintha nem tudna vezetni, csak az a sportos stílus olykor erős volt bár szerinte csak nem bírom a G erőt. 
     Tomti és a családom azonban jobban stresszeltek, mint én. Már jóval hamarabb el akartak küldeni egy dokihoz. Eleinte még ellenálltam, hogy most aztán ugyan minek már, tiszta időpocsékolás meg mit kell itt ezen így pörögni és különben is minek menjek el dokihoz, hogy aztán megint elmenjek pár héttel később.
De unszolásuk eredményeként egy IKEÁS, húsgolyós ebéd után, a húgom kihasználva az átmeneti mentális gyengeségem, rávett a dokilátogatásra és el is indultunk a 15. kerületi nőgyogyihoz.

     A rendelőben az orvos kérdezte, hogy mi járatban vagyok. Mondtam, hogy hát van egy pozitív terhességi tesztem. Félve kérdezte, hogy és ez kívánt terhesség-e. Mikor rávágtam, hogy az, láthatóan fellélegzett és széles barátságos mosollyal nyugtázta a dolgot.
Ultrahanggal megvizsgálta a magzatot és megállapította, hogy ott bizony van egy ici-pici alie bébikezdemény.    

Megmutatta  a szívhangját. Na, az! Hát az, hát az nagyon durva élmény!
Mikor az első pár lüktető hangot meghallottam olyat ugrottam, hogy el is mozdult az ultrahang és abba is maradt a lüktető zaj. A doki mosolyogva mondta, hogy ha szeretném még hallani, akkor maradjak már nyugton. Újra megtalálta és azonnal elérzékenyültem. Könnyes lett a szemem, de nem nagyon, mások előtt kínosnak találom a sírást.
Aztán persze kiderült, hogy az igazából nem is a szívhangja volt, hanem a szívcsövecskének a lüktetésének a doppler hangja, vagy valami más. Mert még nincs kifejlődött szíve, de valami nagyon hasonló dologról van szó.  A lényeg, hogy él és ennél több nem is érdekelt.

     Legközelebb már Bőze doktor rendelőjében ücsörögtünk a párommal ketten. Ugyan időpontra mentünk, de egy órás csúszásban  volt. A többi kismama felvilágosított, hogy az órás csúszás itt tök rendben van. 
A dokiról az első benyomásom, hogy úristen, ez a pasi nagyon magas. Most komolyan egy NBA játékos fogja kikapni belőlem a gyereket? 
Amire felkészítettek az bebizonyosodott, hát, nem egy mókamester típus. Határozott és kimért stílusa van. Bár, néha azért megfeledkezett magáról és akkor fel-felsejlett egy sokkal közvetlenebb személyiség is, de nyilván az orvos-paciens között ez nem lenne nyerő annyira.

Viszont! 
A doki figyelmes és minden kérdést hosszasan kifejtve, emberi nyelvre lefordítva, alaposan megválaszol még a kérdés feltevése előtt.
Az ultrahangon megmutatta a kis cuki embriót.

És a monitoron ott volt ő.

Pusztán a méretéből megállapította, hogy 8 hetes és 6 napos. A CRL, ami  hosszát jelenti a fejbúbjától a popsijáig kemény 2,2 cm volt.
Az első benyomásom, hát, hogy egyelőre még nem túl szép. Furi kis göcsörtös krumplinak nézett ki, óriási fejjel és aránytalanul kisebb testtel. A karok és a lábak még csak kezdemények voltak, kinézetre négy kis bütyök. Tomti szerint plüssmacira is hasonlított, de aztán kiegyeztünk a krumpliban. A mi kis krumplink. 

Aztán el lettem küldve a következő vizsgálatokra, amire 4 hetem volt.

• teljes vér és vizeletvizsgálat
• hepatitisz szűrés
• pajzsmirigyhormon vizsgálat
• vércsoport szűrés
• 12 hetes genetikai ultrahang vizsgálat
• ekg
• fogászat
• védőnő
• korábbi rákszűrés eredménye

Az asszisztensnek kiperkáltuk a jussát EP kártyával és boldogan indultunk hazafelé.

     A 12. heti genetikai ultrahang vizsgálat állat!
Mi a Rózsa Medical Center-be mentünk. Egyrészt mert itt kaptunk időpontot másrészt tudtunk itt is EP kártyával fizetni, ami nagyon jól jött, mert 38.000 Ft egy ilyen szeánsz és azért az nem kevés. Harmadrészt pedig vérprofiknak tűntek. Azok is voltak. Anyukám kísért el, Tomti nem ért rá, dolgoznia kellett.

Először is érkezéskor a recepción lefotóztak, hogy a váróban az asszisztens megismerjen. Szerintem ez nagy ötlet, végre nem egy számként vagyok nyilvántartva. A vizsgálóban vért vettek tőlem és megsúgták, hogy a szonográfustól érdemes megkérdezni a baba nemét, a doktor nem lesz hajlandó tippelni.

Az én szonográfusom egy nő volt. Kedves és készséges. Maga a vizsgálat több, mint egy órán keresztül zajlott.  Volt egy nagyon hosszú listája az összes ellenőrizendő ponttal. Egyesével ment végig az összesen, előfordult, hogy néhány pontot időt nem sajnálva többször is megvizsgált, hogy biztos legyen a mérés. Ez azért ilyen fontos, mint kiderült, mert később ezekből az adatokból számolják ki a genetikai rendellenességek százalékos esélyét.

Úgy kezdtünk, hogy a kis krumplink kapásból törökülésben ücsörgött a pocimban. Anyu mellettem ült és lélegzetvisszafojtva bámulta az első unokáját a tv képernyőn. Neki is teljesen új volt ez az egész, amikor ő szült engem és a húgomat még nem volt ilyen vizsgálat. Nem mertem ránézni, tudtam, hogy csupa könny a szeme és az enyém is az lesz, ha meglátom. 
A kis alie bébi kezdemény nagyon édes volt. Kicsit még ugyan idegen lény szerű, de már jóval emberibb, mint legutóbb.

     Először a gerincét vizsgálták meg. Itt mindent rendben találtak, gerincrendellenességek pl. nyitott gerinc lehetősége kihúzva. Szuperség!
Aztán jött a kis koponyája és az arca. Ép jobb és bal agyféltekék, ép orrcsont, ép szájpad. Farkastorok, agyi rendellenességek kilőve. Az orrcsont megléte a Down - szindróma kockázatát csökkenti. Szuper, újabb fellélegzés!

Aztán jött volna a többi, de a törökülés nem a legideálisabb póz. A nő mondta, hogy semmi baj, rávesszük, hogy arrébb mozduljon. Néztem rá kerek szemekkel, hogy és ezt ugyan hogyan fogod csinálni? És erre elővarázsolt egy falat finom Milka csokit. Elfogadtam, de még mindig nem esett le, hogy mit akar. Aztán elmagyarázta, hogy a csoki nagyszerű vivőanyaga a cukornak, amire a pici fel fog ébredni és mocorogni kezd majd.
És láss csodát! Nem telt el csak pár perc és a kis krumplink izegni-mozogni kezdett. Integetett, aztán arrébb feküdt. Hitetlenkedve bámultam a képernyőt, hogy hát ilyen nincs! Ezek után próbálja meg nekem valaki bemagyarázni azt, hogy a cukor nem pörgeti be a gyerekeket!

Ezután jött a legizgalmasabb pillanat, a tarkóredő mérés. Ha az a bűvös 3 mm alatt van, a Down - szindróma valószínűsége elenyészően pirinyó lesz. És igen!
2,3 mm az eredmény, innentől (én kis naiv) biztos voltam benne, hogy már minden rendben lesz!
Has, gyomor és bélrendszer pipa.
Végtagok és ujjacskák, pipa.
Szív mérete és helyzete, kamrák és pitvarok, sövény, szívműködés, pipa.
Mellkas pipa.
Magzatmozgás, pipa.
CRL: 61,68 mm
Kor: 12 hét, 4 nap

Megkérdeztem azért, hogy és látszik-e esetleg a neme? A nő zoomolt és forgatott, aztán újra zoomolt és forgatott, majd kimerevítette a képet és elmesélte, hogy ilyen idős korban a pénisz és a csikló azonos méretű. Ez az oka, hogy nem lehet megállapítani még kisfiú vagy kislány a baba. Azonban abból, hogy a nemi szerv milyen szöget zár be a gerinc vonalával, lehet következtetni. És ő pedig akárhogy is forgatja a képet, fiúnak látja.

Minden tökéletesen rendben van. ÜberZsírKirályság.

     Távozáskor megkaptam az egész vizsgálatot nyomtatott formában fotókkal és egy dvd-t a teljes felvétellel. Erre nem is számítottam, de nagyon örültem neki, lesz mit mutogatni a családnak.
Másnap a vérvizsgálat eredményét is elküldték email-ben. A genetikai rendellenességek valószínűsége: (Down -szindróma, 13 és 18 triszómia) számított kockázata alacsony. 
Úgy érzem, a 38 ezer abszolút megérte, egy fillért sem sajnálok annak ellenére sem, hogy tudom ilyen vizsgálatot ingyen is végeznek. (Olcsó húsnak híg a leve, itt csillagos ötös volt minden, abszolút luxus, kényelem és maximális figyelem.)

Nagyon boldog voltam, mert ha a baba beteg lett volna, nem tartottuk volna meg.
Most már lehet mesélni mindenkinek, Tomtival az első ivadékunkat várjuk.

     Aztán vissza kellett mennem a 15. kerületi sztk. nőgyógyászatra beszerzni a legutóbbi rákszűrésem eredményeiért. Egy család volt csak előttem, laza 40 perces várakozás után be is jutottam. Közben a női mosdóban, ahol gyakori látogató vagyok, a wc ajtaján különböző üzeneteket fedeztem fel, pisilés közben.
Korábbi kismamák valamilyen oknál fogva ideális fórumnak tartották ezt a felületet. Az üzenetek tartalma egy dologra összpontosult, egy doki, egy bizonyos Ruzsilla Endre szidalmára. Megemlítették, hogy bunkó, flegma és minden kismama meneküljön tőle. Hohó minő szerencse! Aznap pont ő rendelt. 

Én is találkoztam már vele, valóban nem az a jófej srác alkat. Idősebb, merev arckifejezéssel, ősz hajjal és bajusszal.  Engem ő nem bántott meg semmivel, de pontosan értettem, miért riogatják itt egymást a kismamák a wc ajtókra felfirkantott rémhírekkel. Bár halkan megjegyzem, elgondolkodtató az is, hogy most komolyan, ugyan ki az már, aki wc ajtóra firkálgat üzeneteket. Mint egy orvos-krimi sorozatban: "Menekülj tőle, egy 36 hetes kismama"
    A röpke 40 perces várakozási idő alatt, egy kisebb dráma bontakozott ki a váróteremben. Egy fiatal nő sírva-üvöltve jött ki a rendelőből, hogy a Ruzsilla azt mondta neki, döntse el, akarja-e egyáltalán a babát és különben is drogosokkal nem foglalkozik. A párját, akivel én nem kötözködtem volna lesokkolták az elmeséltek. Ugyan nem kevés ideig tartott, mire sikeresen feldolgozta az információdömpinget, de aztán csak reagált végre és a "Mi! - Mi!" kifejezést ismételgette még akkor is, mikor engem már behívtak.  Hát, nem a szofisztikált családból valók voltak, én bent a rendelőben hallottam, ahogy apa szép fokozatosan felhergeli magát. Gyorsan elkértem a leletem és már ott sem voltam, semmi kedvem nem volt megvárni amíg betörik az ajtót és Ruzsilla Endrén végbéltükrözést hajtanak végre a nőgyógyászati asztalon. Fogalmam sincs mi történt köztük ezután, amint kiléptem a váróba, apa máris lépett be utánam. Mindenesetre a másnapi hírekben nem számoltak be nőgyógyász abúzusról.

     A teljes vér és vizelet vizsgálatot az Uzsokiban intéztem. Nagyszerű rendszerük van, 6200 Ft-ért időpontra mentem és másnap email-ben küldték is az eredményeket. Semmi várakozás, nem kell beutalót kérni a háziorvostól és nem kell visszamenni a leletekért sem. Egyébként pedig nem sajnálom a pénzt a kórházaktól, biztosan akad helye.

Vérvétel után harmadnap vissza Bőze doktor rendelőjébe. Újabb egy óra várakozás. Úgy látszik ez itt tényleg teljesen normális. Minden leletem átadtam és mind rendben volt, kivéve a pajzsmirigy értékeimet.
A doki hosszasan nézte az értékeket, majd elkezdte szívni a fogát. Aztán hangosan felszisszent. 

- A TSH-ja kicsit magas. Pajzsmirigy alulműködés. Ezzel kezdeni kell valamit. A magáé 6 feletti értéket mutat és kismamáknál a 2-est szeretjük. Ezzel el kellene menni egy endokrinológushoz, ő fel fog írni egy gyógyszert és minden rendben lesz. Kérdésük van? - mondta.

Én már a felszisszenésénél bepánikoltam. Nem mondott semmi rosszat, nem hozta ránk a frászt de megnyugtatót sem mondott. Ennyi nekem pont elég volt ahhoz, hogy még ijesztőbbnek találjam a szituációt.
Ajánlott egy dokit, mert szerinte TB alapon két hónapos várakozási idő lenne, mire bejutnék egy szakorvoshoz.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én már rákerestem otthon a TSH érték eltérések jelentésére.
A Google a barátod. A Google menjen a picsába.
Merthogy a legjobb barátod, kapásból a legdurvább lehetőségeket dobja fel.

     Ha a baba nem kap pajzsmirigyhormont az idegrendszere károsodást szenvedhet. Ez többek között vagy hiperaktivitást vagy kreténizmust jelent.
Ezek után nem volt bátorságom kérdezni a dokitól. Nem volt erőm. Féltem a válaszaitól. Ezért azt hazudtam nincs kérdés és inkább arra figyeltem, hogy ne sírjam el magam.

Én totál kiborultam.
Úristen, debil lesz a gyerekem, sőt kretén lesz a gyerekem.
Az én gyerekem. Az én hibámból, mert nem működik rendesen a nyomorult pajzsmirigyem.
Tomti nyugtatgatott, hogy "ne aggódj, nem lesz semmi baj".

Azonnal hívtuk az endokrinológust.
Nincs időpont, csak két hét múlva. Könyörögni kezdtem, hogy valamit találjunk ki, mert várandós vagyok és a pajzsmirigyem nem működik jól és sérült lesz a kisbabám. Kaptam másik időpontot, egy héttel korábbanra. Megértették a kétségbeesésem. Ők segítőkészek voltak, én pedig hálás.

Azokban a napokban sokat jelentett Tomti nyugodtsága. Az optimizmusa. Fogalmam sincs, hogy komolyan így gondolta-e vagy csak nekem játszotta el, de amikor esténként elpityeredtem sehol máshol nem találtam volna megnyugvást csak az ölelésében. Úgy tud magához szorítani, hogy olyankor kérdés nélkül mindent elhiszek neki. 

A szüleimnek nem szóltam. Nem akartam, hogy feleslegesen aggódjanak, elég ha mi pörgünk ezen.
Nem volt jó az az egy hét. De Tomti végig stabil támasz volt, holott ő is meg lehetett ijedve. Szuper pasi.

     Közben tapasztaltabb szülők legyintettek, hogy nem kell izgulni, sokkal rosszabb szituációk is végződtek már heppienddel. Volt, aki azt mesélte, egymásra borulva zokogtak kedvesével a rendelőben, mikor közölték velük, hogy a gyerekük valószínűleg mindig le lesz maradva a többiekhez képest és mozgásszervi problémái lesznek. A gyerek viszont a jóslattal mit sem törődve teljesen jól van és versenyszerűen sportol.
Nem hittem nekik. Attól féltem, hogy ha elhiszem, akkor majd még jobban fog fájni, ha mégis baj lesz. Reméltem a jót, de készültem a legrosszabbra.

    Amikor végre eljutottunk a dokihoz, remegő térdekkel mentünk be.  Azonnal letámadtam a leletekkel és a pajzsmirigy értékekkel. Egy levegővétellel ledaráltam neki mindet. A pasi nagyon pozitív személyiség volt, megkért, hogy előbb válaszoljak néhány általános kérdésre, majd megnézte a papírokat. Mosolyogva nézett fel ránk a leletekből, és felszólított, hogy először most akkor nyugodjunk meg, mert az én értékeim egyáltalán nem vészesek. Megnyugtatott, hogy amit a neten találtam, az a legdurvább eset. De az én kis piti 6-os értékemel a gyerek még nyugodtan lehet űrhajós vagy akár atomfizikus is.
Kaptam persze gyógyszert, mert a 6-osból 2-est kell csinálni, de ez meg már kit érdekel?

A görcs elmúlt.