Az életemet mindig igyekeztem sztoikus nyugalommal felütött humorral megélni. Na, ez totál megváltozott, mióta tudom, hogy anyuka leszek. Habár megfogadtam, hogy az égvilágon semmit, de semmit sem fogok változni és én aztán nem leszek ilyen béna nyafogós nő és a Strand fesztiválon egy vízálló szemceruzával a kilógó nagy hasamra rajzolt óriási smileyval fogok zúzni Cloud9+ra, be kell látnom, hogy van, amikor az élet közbe szól.

Ez most hosszú és unalmas lesz. Leendő anyáknak tanulságos, gyakorlott anyukáknak pedig retrospektív poszt arról, hogy az orvostudomány egyszer a tiszta öröm forrása, máskor pedig porrá zúzza a lelkedet és macskaalomnak használja. 

Eljött az első nőgyógyászati vizsgálat ideje. Dokit és vele együtt kórházat kell választani. Nekem lövésem nem volt arról, hogy melyik kórház a jó, melyikről terjengenek rémhírek, hol császároznak gondolkozás nélkül. Egyáltalán melyik orvos vagy melyik kórház lehet jobb a másiknál. 

Nincsen terhes nő a Földön, aki ne izgulna azon, hogy kedvese mit fog szólni, mikor megtudja, hogy apuka lesz.

Biztosra veszem, hogy minden anyuka emlékszik arra, amikor először tudta meg, hogy édesanya lesz belőle. Arra a bizonyos első pozitív terhességi tesztre.

Arra a pillanatra, amikor fennakad a lélegzet, elkerekedik a szem és totál kiürül az agy. Velem ez, az egyetem női mosdójában történt meg.
 
De ne szaladjunk ennyire előre, előbb szeretném elmesélni, hogy pontosan mit is kerestem én 2016. februárjának egyik kedd reggelén az Óbudai Egyetem földszinti mosdójában egy friss, pozitív terhességi teszttel a kezemben.

Ez a történet, mint a fontos történetek java, a szerelemmel kezdődik.